A parkon átfolyó Séd a középkorban a Szántódi-félsziget nyugati oldalán érte el a Balatont, és Körös-folyó volt a neve. Egyetlen természetes, rövid vízlefolyásunk a kőröshegyi Séd, Pusztaszemesnél ered. Amikor a patak Kőröshegy és Balatonföldvár közötti szakaszán a harmadik vízimalom is megépült, valószínűleg a víz duzzasztása következtében az árok vize eredeti medrét elhagyva ÉNY-i irányba fordult, és a mai halastó területén keresztül jutott a Balatonba. A vízgyűjtő területe 36,8 km2, vízhozamának éves átlaga 0,08 m3/sec, vízminősége nem jó. A Kőröshegyi völgyhíd megépítésével új, környezetvédelmi probléma jelentkezett. A hídpályáról lefolyó csapadékvizet egy külön e célra megépített tározóba vezetik, ahonnan tisztítás után kerül a kőröshegyi Sédbe.
A római katolikus templomot vitéz Irsay László tervezte, vörös mészkőből, neoromán stílusban, 1944 nyarán szentelték fel. Színes üvegablakai közül kettő Iparművészeti Nagydíjat nyert. Az egészségügyi központ épülete, a volt Kissellő - korábban a fürdőegyesület székháza, majd községháza, - bővítve és felújítva, 1992-ben nyerte el jelenlegi formáját. Az 1930-as években ivókút állt a templom parkjában, a fúrt forrás helyén filagóriaszerű építményt emeltek. A vasútállomás keleti részén, a Séd jobb oldalán lítiumos forrás volt. A patak mellett, az állomás közelében épült meg 1894-ben a déli part legelső villanytelepe, amely 1912-ig szolgáltatta a villamos áramot a településnek. A parkkal szemben épült fel a mai vasútállomás épülete 1928-ban, Ney Ákos tervei alapján, neoreneszánsz stílusban. Köré vérlevelű vagy piroslevelű juhart telepítettek.
További javasolt megfigyelés:
